• Az orosz történetírásban hagyományosan szmutá-nak, “zavaros időszaknak” nevezett évtizedek három legmarkánsabb, művészi szempontból a legerőteljesebb feldolgozásának mindegyike különböző szemléletet és műfajt képvisel, ám egy dologban egyek: a kérdéses időszak adekvát elbeszélésére illetőleg megjelenítésére Borisz Godunov cár uralkodói pályáját és e pálya kontextusát – röviden a “Borisz Godunov-szüzsét” – választották a legalkalmasabbnak. A “Borisz-szüzsének” Oroszországban a XIX. század első évtizedeiben két, az orosz irodalom további fejlődését meghatározó módon befolyásoló változata született. Az egyiket (ez Oroszországban a téma legelső irodalmi feldolgozása volt), az Orosz Imperátor Udvari Történetírója, Nyikolaj Karamzin tizenhárom kötetes történeti munkájának, Az orosz állam történetének utolsó előtti kötete tartalmazza. A másik változat Alekszandr Puskin első színpadra írt alkotása, a Borisz Godunov című “romantikus tragédia”. 3 A Borisz Godunov-történet említett feldolgozásai pedig inspiráló pretextusai voltak a témát az 1860-as évek végén ill. a-70-es évek elején 4 az operaszínpadra helyező Muszorgszkij-operának. Cikkemben arra a kérdésre keresem a választ, hogy értelmezhető-e műfajpoétikai szempontból definitív közösség a Karamzin-Puskin-Muszorgszkij szerzőhármas Borisz Godunov-feldolgozásai között, és ha igen, akkor mi fogja össze ezeket a feldolgozásokat egy történetté.